Kopácsi Brigi tagja azon játékosoknak, akik a pécsi utánpótlás-nevelésből kerültek ki. A tavalyi évben-nagyban hozzájárult a Junior csapat aranyérméhez, és az U20-ban is nagy érdemei voltak a bronzéremben. Idén került fel a felnőtt csapathoz, és a Faenza elleni EuroLiga mérkőzésen is bebizonyította, hogy lehet rá számítani, parádés játékkal segítette csapatát! Ezen mérkőzés apropójából készítettünk vele egy rövid interjút.

- Hogy élted meg a Faenza mérkőzést? Mi játszódott le benned?
- Meglepett, mikor Rátgéber László a félidőben szólt, hogy Dalma helyett lehet, hogy be kell állnom a második félidőben. Elég hirtelen jött, nem számítottam rá. Természetesen a meccsdrukk bennem volt, de nem volt mit veszítenem. Igyekeztem jól megoldani azokat a feladatokat, amiket nekem szántak.
- Milyen érzés volt a pályán, hogy élted meg a mérkőzést?
- Érezhető volt a különbség a Magyar Bajnoksághoz képest. Nehéz volt fogni Ericet, nagyon képzett játékos és sokkal rutinosabb is.  A többiek sokat segítettek a mérkőzés alatt, igazi csapatmunka folyt a pályán.
Sokan gratuláltak a meccs után, ami nagy meglepetés volt számomra. Szüleim is sok gratulációt kaptak, ők is nagyon örültek a mérkőzés után.
- Most, hogy felkerültél a nagycsapatba, hogy telnek a mindennapjaid?
- Teljesen más ritmusban játszanak a felnőttek, éppen ezért egy kicsit nehéz átállni, de idővel és rengeteg munkával remélem, hogy sikerül bent maradnom a 12-es keretben. Suliba azóta kevesebbet járok, de igyekszem bepótolni és minimalizálni a hiányzásokat! A tanárok nagyon segítőkészek, úgyhogy egy szavam sem lehet rájuk, mindenben segítenek, ha tudnak! Osztálytársaim is nagyon rendesek, mindig gratulálnak! Sokan figyelemmel követik az eseményeket.
 Sokkal több edzésünk van, bár szerintem ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el akár a Magyar Bajnokságban, Kupában vagy az Euroligában ez rendkívül fontos!
Sok szurkolót megismertem, akik nélkül nehéz lenne a mérkőzéseken. Szüleim és a nagymamám is sok mindenben támogatnak, amit ezúton is köszönök nekik!
- Mi a véleményed az idei U20-as csapatról?
- A tavalyi bronzérmet mindenképpen egy idei arannyal tudnánk feledtetni. Ebben a bajnokságban a Cegléd a legnagyobb rivális, ellenük nagyon nehéz meccsek lesznek. Szekszárdon kikaptunk, tehát a visszavágón mindenképpen győznünk kell ellenük.
Úgy gondolom, hogy abszolút esélyesek vagyunk idén az aranyra, bár vannak kisebb nehézségek, mint például, hogy nem igazán edzünk együtt, de ezt eddig szerencsére sikerült megoldanunk! Vannak játékosok, akik több korosztályban is játszanak és éppen ezért lesz egy kicsit nehezebb eredményesen zárni ezt az évet, de szerintem mindent megtesznek/megteszünk a sikerek érdekében!
- Térjünk át kicsit a kezdetekre. Hogy kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?
- Édesapám révén ismertem meg ezt a sportot, ő még régebben hobbi szinten kosarazott. Aztán az iskolai tornatanárom- Dr. Bisztricz Anikó- vetette fel az ötletet, mi lenne, ha elmennék a TÁSI- ba egy edzésre, mert lát bennem fantáziát. Így kezdődött minden.
Ott először Füzesy Gábor volt az edzőm, majd Varga Ferenchez és Debreczeni Eszterhez kerültem. Utána kerültem át Füzy Ákos- Debreczeni Eszter edzőpároshoz, majd Zseljko Djokicshoz, a mostani U20-as edzőmhöz.  
- Mik a további céljaid a kosárlabdával?
- Stabil kerettag szeretnék lenni a felnőtt csapatnál, valamint folyamatosan fejlődni, hogy minél jobb játékos lehessek. Úgy gondolom, hogy Pécsen minden adott egy színvonalas kosárlabdához!